Az úgy volt, hogy a freeblog szervere valami miatt lerohadt, így már egy jó ideje nem lehet új írásokat feltölteni. Emiatt lehet sápítozni meg erősködni, hogy de én azért mégiscsak írjak – hát üzenem a kedves elégedetlenkedőknek, hogy többségeteknél még mindig 50-nel több…

Az iskolakezdés hete - ami szerintem hivatalosan csak félüzem vagy soft-opening volt - megint érdekes dolgokat hozott. Ezek többsége nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, szóval nem kell ürgebőrbe varrt békaembereket keresni Pelikán elvtárs horgának végén.  Kezdődött a dolog…

Vasárnap aztán pihenés, végre rendes kaja - mármint ami számomra és az edzés számára rendes -, Skype, miegyéb. Igazából csak a szokásos dolgok, semmi különös. Az első héten aztán kiderült, hogy elvileg lett volna valami találkozó suliügyben, de aztán mégsem hétfőn…

Eljött a nagy kirándulás napja, amikor kb. újra végigjárjuk ugyanazt a kört, amit anno Zoliékkal a korábbi alkalommal csináltunk. Ami a fő különbség, hogy most Dóri ott fog ülni mögöttem és egy nagyságrendekkel fosabb motoron kell végigcsinálni, ráadásul erősen kérdéses…

Korán reggel aztán több-kevesebb sikerrel felkeltünk és időben el is indultunk. A sofőr bácsi a fene tudja mióta aludt a recepció előtti pulton és meglátásom szerint néha menet közben is - vagy csak borzasztóan érdkelte, hogy vajon négyezres fordulatnál kettesben kopog-e a motor.…

Nem tudom, milyen lehet egy külföldi országba megérkezni úgy, hogy közben vár ott egy ismerős - mindenesetre Ádámék arcán azért látszódott némi megkönnyebbülés, hogy akkor most végre valaki átveszi egy kicsit a vállukról az indonéz ügyintézést egy részét. Miután…

A csodálatos gyógyszeres kezelés után már nem sok időm maradt, hogy még egyszer leellenőrizzem Dóriék érkezése előtt a dolgokat.  Először is kicsit zavart, hogy a gyógyszerek bár szépen leszedték rólam a pöttyök nagyját, de még maradt néhány - ezekre jobb híján…