Van egyfajta napirendünk a kostban (majdnem kolit írtam, de végül is az is ráillene), aminek egyik eleme az, hogy elmegyünk a legközelebbi warungba kajálni egyet. Ez rendszerint nem egy gyors dolog, akár 30-40 percig is eltart a dolog és ezidő alatt van lehetőség beszélgetni.

A napokban, az egyik ilyen során a következőt láttam: sétál a nem-túl-jól megvilágított utcán egy párocska, a lány zsáktalan, nadrágos, ez a keresztény-negyed, de vélhetően nem csak úgy összeállt a gyerekkel, ha már este elmegy vele. Ami érdekes volt, az a kezek tétova játéka. A kiscsaj elég szorosan a teste mellett tartotta a sajátját, de félig nyitva és a csípője legszélesebb pontján - mondhatni, lopta a távolságot.
A gyerek meg csinálta, amit ilyenkor mi fiúk csinálni szoktunk, tekergette a kezét, gyűjtötte az erőt a nagy tetthez, stb. A vége az lett, hogy mielőtt megfogta volna a lány kezét, inkább visszahúzta és a saját seggét kezdte el markolászni helyette (remélem, zavarában).

Marekkal ezt végignéztük és azon kezdtünk el töprengeni, mi a túróért van ez? Ha egyszer a mókusarcú meg akarja fogni a lány kezét, mi a retekért húzza vissza egy derengő fényben játszó utcán, ahol kb. csak ketten vannak? (Meg miért kezdi el fogdosni helyette a seggét?)

Nem vontunk le magvas konklúziót, de szerintem érdekes eszmecserét folytattunk. Marek szerint ennek oka a vallásuk és az a rendszer, ami erre épülve kb. sakkban tartja őket.
A másik pedig az, hogy az elmúlt párszáz évben mindig volt valaki, aki megmondja nekik, mit kell és hogyan. Kezdve az elején a dzsungelben a "királyokkal", ami el is tartott úgy az 1900-as évek elejéig, amikor jöttek a gyarmatosítók egy pár hullámban, utána jól felszabadultak egy hazai diktatúrába, majd jött a lázadósdi.

És nálam itt jött a nagy kérdés: Ha a diákok fel tudtak lázadni a rendszer ellen a japánok idején, később pedig a diktatúra végén (amúgy azért, mert drágább lett volna a benzin) és most is tudnak lázadozni az újra növekedő benzinár miatt - akkor miért nem tudnak saját magukért is kiállni?
Mondjuk azért, hogy megfoghassák a lány kezét és másnap erről ne tudjon az egész város? Vagy hogy a szüleik ne úgy tekintsenek rájuk ha este 8 után érnek haza, mint a véres rongyra?!  (Mert legtöbbször az van, hogy a szülők csak ülnek otthon csöndben és csúnyán néznek a gyerekre - aki mondjuk 21 éves -, de már ezt sem bírja a cizellált lelkivilága az ifjaknak.)

Kontrasztként mesélek kicsit arról, milyen "A Bűn Sikátorában" lakni.
- Van itt egy üres szoba, ahova havonta max. 1-2 éjszakára jön ugyanaz a pár - szóval nagybetűs baszófészek. Egy olyan zsákos lánynak, aki csak hosszú idő után mert egyáltalán a szemebe nézni és a fürdőszobából is törölközővel letakart fejjel jön ki. De előtte azért közösen tusol vagy mandizik a fickójával - aki amúgy biztos a férje és csak átutazóban járnak erre...
- Van egy fehér srác, aki kotonhasználat és odafigyelés mellett összehozott egy gyereket egy hobbitlánynak, aki erről csak bő 2 hónappal a fogantatás után volt hajlandó hírt adni a muksónak - akkor is csak azért, mert a fazon szakítani akart vele. Erre eltűnt a csaj, majd 6 nap múlva bejelentette, hogy azt hiszi, hogy terhes. A srác vett neki gyorstesztet, pozitív lett. Mondta a lánynak, hogy ő nem véletlenül használt gumit, nem akar gyereket; épp ezért hajlandó állni a költségeket, hogy ne szülessen meg. De azt persze nem lehet, mert a lánynak ugyan se pénze, se esze - de nagyon keresztény és nem csinál abortuszt. Úgyhogy most lehet majd gondolkodni, hogy mikor nyújtja majd be az apasági keresetet a csaj...
- Egy mókusarcú fazon soha nem szól kettőt se a lakótársainak, de minden nap jön-megy a melója szerint és esténként ki sem esik a tévéből. Hétvégén aztán néha jön egy nő, akivel nagyerőkkel egy matracon alszanak - persze biztos ők is férj és feleség.
- Van egy másik srác, aki ugyan nem házas, de rendszeresen fogad egy hobbitlányt éjjelente. Legtöbbször ugyanazt és csak néha másikat.
- Van egy hobbitlány, aki foglalkozására nézve "táncosnő egy karaoke-bárban", ami mondjuk a műsoros kurva egyik szinonimája. Szegénynek ugyan olyan ronda a feje, mnit egy vasúti szerencsétlenség, de rendszerint félig átlátszó rózsaszín babydoll-ban flangál. Az meg, hogy a barátai kizárólag 22h után jönnek őt meglátogatni, puszta véletlen lehet. (Bár most van valami állandója is.)
Ő volt egyébként az a csaj, aki átadta a helyét Miss Röfinek, aki pedig a szülei és ismerősei előtt bújkált, mert vemhes volt és gondolom, nem tudott apát prezentálni hozzá. Mondjuk szülés után is ugyanolyan disznó maradt...
- Plusz vagyok én.

Érezhető, hogy azért a képmutató felszín alatt bőven van vaj mindenki füle mögött. De hát Indonéziában megmondták már, hogy hazudni nem bűn, ha van rá esély, hogy attól valaki jobban érzi magát.
(Szép egy hely ez.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.