Megint az a helyzet, hogy kevés összefüggő dolog történt. Hosszabbat majd megpróbálok hétvégén írni - valszeg újfent egy újsághír kapcsán fogok bemutatni dolgokat. Bár ez csak egy terv, azok meg nem működnek túl jól errefelé.

Nézzük gyorsan, mi a helyzet felém:
- Még mindig nincs repjegyem Tahiföldre, se Szingapúrba, se nagyjából sehova. Az ok baromi prózai:
- Az egyetem szerint a minisztérium nem küldte el az ösztöndíjunkat. Már jó ideje saját zsebből fizettek minket, de most az ő keretük is elfogyott. Szóval júniusra fele zsetont kapartak össze nekünk és várják, hogy hátha júliusra megküldik a maradékot.
Úgyhogy per pillanat mindenki áll és vár.
- Zoli és Tomi motoros túrára mentek, Flores keleti felétől indulnak és ha minden jól megy, Tomi eljut Szumátra északi csücskéig. Útinaplót valszeg angolul fognak írni (Trusting the Gnome, ill. Tomi saját blogján, képek szintén ott), lehet őket nyugodtan olvasni. Más kérdés, hogy nem sírtam volna, ha engem is elhívnak és nem csak azt kérdik meg, hogy mikor és milyen komp indul Surabayából a célállomásukra.
- Még mindig sehol a búvárkártyám. Így lassan 4 hónap után csibész lenne, ha a kezemben tarthatnám. Küldtem új kérvényt is a legközelebbi PADI irodába, de valszeg a nagytiszteletű Indonéz Póóósta sikeresen elnyeli ezt is.
- Elkezdtem egy haladóknak szóló edzésprogramot, amit elég keménynek érzek. Jó lössz, jó lössz, lehet majd tőle fejlődni nagyerőkkel. Sajnos a felsőtestemen nem érzem még az izomlázat (ami csak az én hülye agyamnak kéne, hogy érezzem a fejlődést), de a vádlimban a lángolás csak a második nap végére múlt el. Intenzív, na!
- Iszonyat meleg van, feszt izzadunk. DE! Mázlinkra már van olyan vízadagolónk, ami nem csak meleg-, de hideg vizet is tud csinálni, úgyhogy így egy fokkal jobb.
- Egyik reggel félálomban elkezdtem hajat mosni és térddel lekaptam a vízcsapot a falról. Semmi komoly erőkifejtés nem volt, éppen csak hozzáértem, de az a vacak annyira el volt már korrodálva, hogy simán kitört az egész. Nézem a kezemben a csapot (először egy oktopusz jutott róla eszembe - az a csőrendszer, amivel a búvárok lélegeznek), meg a falból ömlő fekete homokos vizet és azon filóztam, hogy mi vajon ezzel fürdünk? Mivel főcsap sehol, a hajam tökig samponos, ezért kimentem a fürdő előtt mosó Házinénihez és a kezébe nyomtam a cuccot, hogy "Van egy kis probléma." Ő mutatott egy szobát, ahol befejezhettem a hajmosást, aztán fél óra alatt valami helyi bézbólkalapos mekkmester megoldott a csap kérdését is.
- Tovább folytatódik az útfelújítás a suli felé vezető részen - ennek okán állandó a dugó. Hétvégén az egyik este konkrétan akkorát sikerült a derék indonézeknek összehozni - akik szerint ha nem tudnak haladni, akkor legalább a másik útjába kell állni, hogy ő se tudjon - hogy kb. egy órán keresztül szívtuk egymás vérét egy 200 m-es szakaszon. Ezidő alatt egy hobbit majdnem elgázolt a kocsijával (úgy kellett visszalöknöm a motort és elfordítani a villát, hogy a baromarcú nagy svunggal érkezve 3 méterrel előrébb tudja túrni az orrát), amit én nem honoráltam. Sajnos annyira enervált lettem, hogy nem támasztottam le a motort és húztam ki a kocsijából - de nem tudom megmondani, hogy miért nem.
Aztán egy másik baromarcú hátulról azt óhajtotta megnézni, hogy a kipufogóm jól a helyére van-e rögzítve. Mikor hátranéztem, ott vigyorgott a pofámba - 2 másodpercig, amikor is meghallotta, hogy magyarul elmesélem neki, hogy mijét hova fogom feldugni neki, ha nem tanulja meg kurva gyorsan fegyelmezni magát. Innentől csak a szokásos baromkodás ment az utakon. (Az se jó, teszem hozzá.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.