Van egy kéthetes történet, amit eddig nem igazán reklámoztam, mert egyben szerettem volna elmesélni. Fehérként motorozni Indonéziában nem egy rossz dolog, de legalábbis szokatlan a helyieknek. Nem teljesen ugyanaz a szabályokról alkotott véleményünk, de az biztos, hogy a rendőrök ezekre ugranak. Egyrészt nekik külön pluszpont (informálisan legalábbis biztosan), ha megbüntetnek egy fehért; másrészt ott a soha el nem mulasztható lehetőség a korrumpálódásra. Mert a fehéreket könnyebb azért megvezetni a tarifákat illetően és a hülyébbekkel még el is lehet hitetni, hogy igen komoly büntetési tételtől menekül meg, ha inkább zsebbe fizet. Esetemben ez abból állt, hogy vittem a suliból az argentin lányt, Ivana-t motoron bukósisakot venni és a cél előtt kicsivel, a főtér körforgalmából kikapott a zsaru, mondván olyan komoly közlekedési bűncselekményt követtünk el hogy őneki bizony most muszáj engem bevinnie az örsre és feljelentést tennie. Ezt persze egy jó 5 perces, szünetekkel elnyújtott dialógus keretében közölte nagy vigyorgások közepette. Bent az örsön aztán csapódott hozzánk egy másik rendőr is, aki angolul magyarázott, mondván, hátha nem értem az indonézt. (Az, hogy Teguh ott ült mellettem és fordított, plusz inkább neki beszéltek, nem volt lényeges.) Mondtam a rendőrnek, hogy tisztában vagyok vele, hogy az utasnak is sisakot kell viselnie, éppen azt mentünk vásárolni. Na de nem volt rajta. Mondom, tudom - máson se a forgalomban, valahogy mégis minket kaptak ki és nem a többit. Véleményem szerint ez azzal függ össze, hogy fehér vagyok - ezt támasztja alá az is, hogy csak "Mr. Bulé"-ként hivatkoznak rám az egész eljárás alatt. Ja, hihihi... hát de nem volt rajta, ismerjem el. Mondtam, hogy elismerem, de azt is tudom, hogy a törvény szerint van mérlegelési jogköre, hogy most elveszi-e a papírjait a motornak vagy sem. Hát de ha ő most nem ad cetlit, akkor azt fogják gondolni, hogy ő nem dolgozik, szóval azért mégiscsak megcseszne.

Ennek folyományaként dec. 14.-én mehettem a bíróságra visszaszerezni a papírokat. Időpont: 8-10h között. A bíróság épülete a szokásos kolonialista megoldás, az ott gyülekező hobbitok meg állatcsorda módjára tolonganak és könyökölnek előtte. Mondanám, hogy hangyabolyként, de azok nem feltétlen tapossák egymást és van bennük némi rendezettség - ez itt hiányzott. Az eljárásrend a következő: - Átverekeded magad a büntetőcéduláddal ezen a hordán a retyó melletti hirdetőfalig - Itt a 26 A/4-es lapra kinyomtatott, zéró logikával rendelkező listából megkeresed a neved és felírod a cetlidre a sorszámodat. (Ez azért nehéz, mert mindenki hadonászik előtted és kitakarja a listát, mert azt csak 2 centiről jó nézni.) - Megkeresed a 3 teremből azt, ahol a 7-800 büntetett között vagy te is - Bepréselődsz a sok izzadt, kabátos/melegítős indo közé és reméled, hogy megérted a sorszámokat, amiket egy idős fazon kiabál a tömeg felé. - Elverekeded magad a pulpitusig, átadod a cetlid az idős fazonnak, aki azt okosan továbbadja a bírónőnek, aki különösebb indoklás vagy ismertetés nélkül ráfirkál egy számot, ami a befizetendő büntetésed összege. (Jogorvoslat módja nem ismert.) - Kimész a teremből és eljátszod ugyanezt a tömegbunyót a "pénztárnál", ahol kiadják neked a papríjaidat és mehetsz isten hírével. Erre a mókára elkísért a szlovák srác, Marek is - ő azt mondta, hogy ezeket látván biztoshétszentség, hogy senkit nem fog bukó nélkül vinni. Fél óra alatt végeztünk, de neki sokkal többnek tűnt. (Azért ilyen gyorsan, mert én nem értettem a számokat és idő előtt utat törtem magamnak a hobbitok között.)

Szombaton aztán megcselekedtem azt, amit már közel egy hónapja terveztem: elmentem megmasszíroztatni magam. Találtam egy normálisnak tűnő helyet a kost közelében, elvileg reflexológiás talpmasszázs a fő profil, de van hát- és testmasszázs is. Gondoltam, edzés utáni napon vagyok, kipaterolom az izomlázat a tagjaimból; plusz még sosem voltam masszázson. (Vagy olyan régen, hogy nem emlékszem.) Többféle változat van a hirdetőtáblán, de igazából csak kétféle: "sima" és shiatzu, a variációk inkább a testrészekre vonatkoznak. Gondoltam, egy testmasszázs meg némi bőrradír jónak hangzik 60.000 rúpiáért (kevesebb, mint 5 EUR vagy 1500 Ft), legyen az. Legalább megvakarják valamivel a hátamat. Nagyjából megbeszéltük a pultoslánnyal, mi a stájsz, majd hátravezettek egy jó nagy ágyhoz, ami függönnyel és fallal volt elválasztva a többi masszírozószéktől. Itt kellett lefekvés előtt megszabadulni az ingtől és elvileg gatyára vetkőzni - én ezt inkább a rövidnadrágom feltűrésével gondoltam megoldani. Bejön a hölgy, van vagy 160 centi és elkezd néhány liternyi krémet bedörzsölni a hátamba, meg úgy egyáltalán, megkezdődik a szertartás. Röviden annyit tudok mondani, hogy nem igazán értem, az emberek mit szeretnek ebben. Lehet persze, hogy csak rossz masszőrt fogtam ki vagy rossz fajtát, de az a tény, hogy az izmaimat leválasztják az eddigi tapadási helyükről, ez nekem fáj és még fizetek is érte... nem tűnik jó biznisznek. Azért végigcsináltam, miután abbahagyta 1-1 terület nyúzását egészen jó volt, de se később, se másnap nem éreztem semmi különöset. Még azért próbálgatom majd, hátha mással vagy más fajta masszázzsal jobban bejön majd a dolog.

A hétvége további részében főleg dokumentumfilmeket töltöttem le (On the Spot részek) és külpolitikai beszélgetéseket meg riportokat olvastam - plusz a Jakarta Globe-ot. Iszonyatos méretű szellemi nihil és sötétség van itt, kb. olyan, mintha a rizs kiírtaná a gondolatokat az indo fejekből és ez láthatóan nem zavarja őket. Borzalmas, hogy mennyire primitívek és mennyire nem hajlandóak sem összefüggésekben, sem egynél több lépéssel előre gondolkodni. És ezt nem csak én mondom, hanem az indonéz "szellemi elit" vagy más cégek HR-esei is komoly problémákkal küzdenek a nem megfelelő emberanyag miatt. Azt is mondhatnám, hogy itt a többség a buta csavargyári munkás vagy téeszdolgozó szintjén van szellemileg - és nem is akar látszólag onnan kitörni, de több pénzt azt nagyon szeretne. Meg úgy egyáltalán, mindent, ami a nyugati jóléthez hozzátartozik - egy valamit nem szeretne: tenni értük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.