A karimuni kirándulásnak elég hullámzó volt a teljesítménye turistaként.

Először is mindannyiunkban tudatosult, hogy a nyugati "konzumlázadó" és "lavórvagány" utazgató és unatkozó középosztálytól kezdve a kelet-európai diákig szinte mindenki a Lonely Planetet használja és pontosan oda akar elmenni, ahová ez a könyv mondja. Ez a kezdetekben még jónak bizonyulhatott, lévén egy alapvetően hátizsákos turistáknak szánt kiadványról van szó, amit az adott országban élő külföldi utazók szerkesztettek/szerkesztenek - de mára ez a helyzet megváltozott. Amiről az LP az írja, hogy érintetlen és alig ismert, az valójában a fenti réteg által sűrűn látogatott és mainstream látványosság lett. Érdekes helyek viszont simán kimaradnak a könyvből - pl. a Guci fürdő/vízesés a brebesi kirándulásunkról, magáról a festői Brebesről és Purwakerjo-ról nem is beszélve. Szóval aki még mindig elhiszi, hogy az LP különleges helyekre fogja vinni, amivel le lehet nyűgözni otthon a többieket és nagy világutazónak érezheti magát tőle az ember... az pontosan benyalta a "ti mind egyéniségek vagytok" marketinget és kezet foghat közel kétmilliárd társával a glóbuszon.

Amit viszont igencsak élveztünk, az a kilátás a karimuni részre (képek és videó a 4shared-en) - természetesen sehol nem szerepelt az LP-ben. Pedig még egy bálnacsontvázat is felvittek a hegyre, tökéletesen indokolatlanul. :) Természetesen a tájon hatszázmillió fotó készült, mindenki csak a sajátjára esküdött.

Láttunk elhagyatott fehérhomokos tengerpartot is a sziget másik csücskében, voltunk "lakatlan" szigeten - amin lakat is volt, meg egy rakás tyúk is, mert a halászok és a turistakalauzok rendszeresen ide kötnek ki megkajáltatni a népet. Mindegyik eléggé képeslaptéma, de képen a látvány szebb, ott meg valahogy más érzés.    

Voltunk aztán még snorkelezni - vagy szabadtüdővel búvárkodni, mert ez a snorkeling nekem nem szimpatikus kifejezés. Az is tetszetős volt, de azért megállapítottuk, hogy Cousteau kapitány filmjei varázslatosabbak és Attenborough  úr narrálása nagyon hiányzott ehhez az élményhez. A korallok szépek voltak néhol, de elég sok volt a döglött, az viszont pont úgy nézett ki, mintha egy vízalatti kutya vagy macska össze-vissza szarta volna a tengerfeneket - részmegoldásként pedig a mindenféle méretű és színű halak ezt kezdték el kajálgatni. Találkoztunk bohóchallal és különböző vitorláshalakkal, sügérfélékkel és keszeg-hasonmásokkal, valamint természetesen a rajban mozgó kishalakkal. Én eléggé elhúzódtam a többiektől, ezért láttam közepes méretű tüskésráját is néhányszor - a többiek meg nemtom, mivel múlatták az időt, mert akkora csapkodást rendeztek, hogy a halak menekültek minden irányba előlük, ők meg természetesen üldözték őket. Lehet fogadni, ki nyert...

Ja igen, úsztunk feketefoltos szirticápákkal. Mondjuk ez megint romantikusabban hangzik, mint amilyen volt - átmentünk a szomszéd sziget egy kiépített öblébe, ahol tartanak cápákat a turisták kedvéért. Volt ám nagy sivalkodás meg lélegzés, úúúúúú idomított, túletetett cápák közé fogunk merülni a derékig érő vízben, úúúúúúú mekkora bátor hősök vagyunk úúúúúúú.

Számomra azért volt érdekes ez az élmény, mert eddig azt hittem, hogy azért a cápákat viszonylag hamar ki lehet szúrni a vízben - hát a nagy túrót! Mire meglátod, már csak a szar tud vigyázzba állni benned és rajtad van. De ezek elég nyugiban úszkáltak körülöttem - mert kb. én voltam az egyetlen, aki nem kergette őket. Kartávolságon belül lenni egy olyan ősi döghöz, ami a dinók kora óta igen keveset változott elég meghatározó tapasztalat, pláne a saját természetes közegében. Az egyik cápa olyannyira lenyugodott, hogy lesüllyedt 2 méterre tőlem a fenékre pihizni egyet - közben meg tekingetett körbe és nagyban áramoltatta a vizet a kopoltyúin. Először azt hittem, döglődni kezdett, de aztán még mozgolódott, szóval gondolom, rendben volt.

Hajóztunk kicsit, gyorsan és lassan, nagy hajóval és csónakkal is, merülgettünk, megpirultunk - krém ide vagy oda - voltunk strandolni. Van itt egy Nirvana Beach nevű hely, ami egy hotel partszakaszát jelöli. A hotel maga szintén képeslapokról ismert nád/szalmatetős sötét fából gyártott építmény, faragott robosztus bútorokkal és egy csomó Buddha- és bódhiszattva szoborral. A lányok miatt kaptunk egy meghívást a helyi DJ aznap esti bulijára, de szinte biztos vagyok, hogy csak akkor találták ki, hogy lesz ilyen, amikor megjelentünk a színen. A tengerpartra belépőt is szedtek ám, amiért cserébe nem járt semmi - se átszitált homok, se takarítás, de lehettünk szivesek leülni a napozóágyra és a padra. Az ár 12.500 per kopf - amit az egyik délután nem csekély verbalizált felháborodásomra (egy óra múlva sötétedik a töküres tengerparton, ahova csak mi mennénk és persze hogy teljes árat akartak kérni, ami tuti, hogy zsebbe megy) mérsékeltek a felére. Nem kívánom részletezni, hogyan, de elérhetővé vált számunkra az épület tetején elhelyezett penthouse lakosztály/szoba is, saját erkéllyel és elég jóféle kilátással. Itt rögtön beindult a többiek fantáziája a valódi hivatásomra nézve (még mindig nehezen hiszik el, hogy aktatologatóként végeztem), valamint Zoli bácsival megállapítottuk, hogy ez tökéletes helyszín lenne a készülő indonéz filmje, a Nasty Goreng számára. (Lehet tippelni, ilyen névvel milyen filmet akarunk forgatni.) Tervben volt, hogy itt alszunk az egyik este, de ez végül elmaradt fáradtság és a komoly őrizet miatt - a helyiek szerint nemrég terroristák kötöttek ki a parton és ezért nem lehet ott aludni. Szerintem ez akkora hazugság, hogy választást lehetne nyerni vele...

Szóval volt jó és rossz része is a túrának, de mindenképpen jó volt találkozni újra rendes és értelmes arcokkal és picit jobban megismerni egymást a Kurultaj tagjaival. Hazaérkezésünk után feltettük a surabayai kontingenst egy pandás buszra, Zoli bácsiékkal pedig igazi trópusi esőben, szétázott gyújtással tekertünk hazáig motoron. Rózsi csupán öt alkalommal állt le alattam, valamint Zoli biztonsági okoból nem akart 20-nál többel menni, mert Andy kövér segge és a gurulós bőröndje is az ő mociját nyomta. (Mekkora istentelen barom már az az ember, aki kis gurulós bőrönddel megy hajókázós-hátizsákos kirándulásra, majd a legnagyobb esőben 5.000 rúpia (gyenge forint mellett is 116 FT) leperkálása helyett szivat egy ismeretlent azzal, hogy hurcolássza egy ismeretlen városban, majd még kommentálja is a vezetését?!) Végül hazaestünk, elrendeztük a szobákat - Petra és Ana aludt valahogyan Andynél, Zoli és én pedig a saját szobámban. Én felajánlottam nekik, hogy alszom a folyosó végén a beugróban (ezen a szálláson ez nem veszélyes, gyakorlatom is van már kövön alvásban és nekik ki kellett volna pihenni magukat a visszaút előtt), de ezt nagyon nem akarták elfogadni. Ő dolguk.

Szombaton este még bejelentkeztem Dórinál és a korai fekvést elkerülve éjfélig felváltva ültünk a gép előtt Zolival. Másnap hajnalban ők elindultak, Enikőék megérkeztek a saját városukba, én pedig egy hét után végre matracon aludhattam egy kiadósat. Aztán végigskypoltam a napot majdnem mindenkivel, leadtam a mosnivalót és kajáltam egy jót. Előző este is megtettük már ezt, de mivel túl későn állt el az eső, a biztonságosnak mondott kajáldánkban már csak a maradékokból gyártották azt, amit tudtak - plusz vettem egy sült csirkét KRUMPLIVAL! a KFC-ben, mert már nagyon kellett az értelmes kaja. Zolinak bemutattam Inu-t, a szomszéd kutyát, akivel egy ideje már barátkozunk rácson keresztül. Elég szép zsemleszínű állat, csak hát el van picit hanyagolva a lelkem. Fajtáját tekintve valamilyen labrador vagy ahhoz hasonló állat lehet - Apu mindenesetre nem kedvelné, mert a jövés-menés miatt gyakran ugat. Én megmondom őszintén, inkább a kapunyitásra meg az ablakom alatt érkező és távozó motorokra szoktam felébredni reggel, nem rá.

Hétfőn (11.05.) aztán jött az igazi mélyütés: Rózsi sehogyan sem akart indulni...

(Igen, ez direkt ilyen tévésorozatos befejezés - cliffhanger, ha menőzni akarok -, a továbbiakat majd kicsit később, ha lezárult a folyamat. :) )

A posztban szereplő képekért utólag is köszönet Mészáros Enikőnek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.