Ez a hétvége elvileg az itteni - és szerintem az iszlám világban mindenhol - a megbocsátásról és az áldozatvállalás ünnepéről szó. Az emberek lelépnek haza vagy a rokonokhoz és mindenkitől bocsánatot kérnek az ellenük elkövetett bűnökért, ha kell, ha nem. (Tőlem egyedül a thai lány kért bocsánatot, teljesen fölöslegesen. Kamilla bezzeg hallgat...) Nagyjából ezzel telik a hétvége mindenhol, üvöltöznek csütörtökön és pénteken a müezzinek és a rendkívül fantáziadús "Allah akbar!" mindhárom változatát permutálják a végtelenségig. Maradjunk annyiban, hogy egy óra után unalmas. Kettő után meg idegesítő, de mázlimra, a harmadik órában megjön az eső és akkor elhallgat a legközelebbi 3-4 mecset, így nyugi van.

Az esős évszak lábát már betette a városba, de ez nagyjából semmit nem jelent, csak azt, hogy este esik kicsit - mintha dézsából öntenék, de nem kell árvizeket vizionálni - és emiatt "lehűl" a levegő 24 fokra, nappal meg továbbra is 33-35 van. Igen, tudom, otthon a hegyekben meg most havaseső meg hó van és hajjaj. Én viszont rühellem a meleget, ha az nem egy faház belső terében lévő kandallóból jön. Vagy valami élő és mozgó tűz okán ér. A rendszeres eső viszont megmozdította az élővilágot és a legtöbb élősködő igyekszik fedett helyre húzódni. Hízott patkányok csobbannak a ház falánál futó kis csatornákba és bújnak el a kirakott használt autógumi-kukák mélyére, csócsálják a kidobott rizst és egyéb növényeket és élvezik a bomlás miatt meleg és a fedél miatt száraz helyet. Kisgekkók futkároznak a falakon és igyekeznek minél sötét helyeket találni, ott viszont küzdeniük kell a 3-5 centis csótányokkal a megmaradásért - amíg meg nem érkezek én a Baygonnal és halálra nem sprézem a rohadt rovarszellemeit. (Igen, a letöltött kétgigányi Shadowrun kiegészítő hatással van késő éjjel rám. :) ) Megjelentek a szúnyogok is (az eddigi nulla helyett van max. 2), szóval felapplikáltam az öntapadós szúnyoghálót az ablakomra (ami itt extra felszerelés amúgy a szobához) és csúnyán az arcába röhögök az ilyen mászkáló-repülő-csúszómászó dögöknek. Közben persze igyekszem kereszthuzatot tartani, hogy ne mindig a ventilátor működjön - de emiatt bejön a szobámba az "éééééédes ázsiai gyerek" hangja, akit jó helyi szokás szerint nem szabad bekorlátozni és hát nyugodtan lehet hagyni fejhangon elnyújtva kántálni. Édesek és aranyosak, de azért legtöbbször megkínálnám az arcukat egy (térd)kaláccsal, hogy hallgassanak már el. Bár néha az is elég, ha megjelenek kedvenc közel 11 éves farmeromban, amit kiutazás előtt vágyaimnak megfelelően átalakítottam és kihasítgattam. '90-es évek stílus, de itt teljesen szétakadnak a fogaskerekek tőle és senki nem érti, hogy mi történt vele?! Én meg élvezem, mert mindig is szerettem volna ilyet és bár hosszú nadrágot viselek (ami itt nagyon kell, mert az a "polite" és illedelmes), de mégis zsellőzik. Plusz ha valami miatt takarnék egyet motorral, legalább egy kicsit véd.

A héten egyébként főleg a karimunjawai utazást hegesztettük, a többiek intézték a dolgokat (nem nagyon akartak bevonni a szervezésbe, biztos joggal és nem is sajnálom) én pedig masszíroztam az agyukat olyan dolgokkal, hogy "ez a két magyar kell nektek erre az útra, mert annyira jók, hogy ingyen kéne őket elhozni" meg hogy akkor most lesz-e szállásuk vasárnapra vagy sem (lett); jöjjünk-e motorral vagy sem (még ne), stb. Ezen kívül konstatáltam, hogy ideje volna újra elnéznem kedvenc turkálómba, mert az esős évszak úgy néz ki, árucserét is hozott náluk. Ez részben tök igaz, mert megjelentek a pulcsik, esőkabátok, kabátok (pont 2 hét késéssel, mint nekem kellett volna); részben azért nem, mert a félretett ingeim még mindig ugyanazon a helyen voltak, ahova én raktam. Találtam katonai kezeslábast is, de csak majdnem volt jó rám, így otthagytam. Nyilván olyan sok értelme nem lett volna értelme megvenni, de egy dzsungeltúra vagy egyéb természetjárós móka esetén - röhögni fogtok - a kantáros nadrág és pulóver kombó után a legjobb a kezeslábas. [Közben elhallgatott a gyerek, pedig nem csináltam semmit.] A másik pedig egy baromi jó khaki nadrág lett volna, vagy az is katonai vagy csak olyan fajta - a tárzsebek miatt gondolom -, de természetesen az is csak "majdnem" volt jó. Derékban az a -10 kiló két hónap alatt sokat jelent nadrágvásárlás esetén, de a combom és a lábam hossza változatlan, ez van. Nyertem viszont három inget, szóval mostmár nem kell mindenáron mosatnom minden hétvégén. Külön humoros, hogy elvileg Délkelet-Ázsia egyik legjobb és legmenőbb textilfeldolgozó-vidékén vagyok, de a turkálókba szigorúan csak az európai divatvárosokból származó ingek jók rám, abból viszont már a slankított és testhezálló változat is. Isten bizony nem tudom, hogy miért írok ennyit a ruhatémáról - talán azért, mert én úgy készültem ide, hogy kevés ruhát hozok és majd itt veszek és ez eddig jó döntésnek tűnt - itt. Yogyakartában már lehet, hogy bajban lettem volna, bár ott is láttam turkálót és azt gondolom, ez egy kiváló és olcsó forrása a ruházkodásnak idekint a Darmasiswáknak és kb. bárkinek.

Nyelvtanulás-ügyben nem sokat haladtunk előre, bár a minap írnunk kellett egy kisesszét indonézül, amihez Google Translatort lehetett használni. Értelme nem sok, de legalább leírtam ezt indonézül és azt is, hol cseszik el ezt az egészet. Hátha így megértik. Jövő héten - ha minden jól megy - lelépek egy hétre segíteni a helyi korallszigetre, addig emészthetik a dolgot, aztán meglátjuk. Szerintem nem lesz belőle nagy változás - sajna - de én igyekszem.

Motorügyben enyhe előrecsúszás van, elmentünk az üzletbe, körbenéztünk, mutogattak néhány dolgot - naná, hogy megint azt a kurva Suzukit erőltette a fazon, mostmár jusztse veszem meg; pláne a yogyai defektes tapasztalat után - és közölték, hogy most per pillanat ezek vannak. Vagy, várhatok még 2-3 napot és akkor hátha lesz több meg jobb. Fizetni meg lehet plusz 1-1.5 milliót nagyerőkkel, de cserébe kapok egy 125-ös mocit, ami ráadásul legalább 2015-ig érvényes műszakival bír a mostani 2013 helyett. De még várunk az értesítésre...

Most szombat van, tegnap megint aludtam - legalábbis próbáltam - egy nagyot, de olyan meleg és párás a levegő, hogy egész éjjel mennie kellett a ventilátornak a nyitott ablak mellett, hogy nyugodtan el tudjak aludni. Tegnap megint voltam bevásárolni, vettem egy valag gyümölcsöt, mert itt annyira pocsék az élelmiszer-összetétel, hogy muszáj valahogy vitaminokat és valami állati fehérjét is magunkba vinni a töménytelen rizs és pálmaolaj mellett. Itt jegyezném meg, hogy lófszt a Norbi fülébe az állandó szénhidrát-keresztesháborúja miatt. Nem kell itt csökkentett tartalom meg fehérliszt-holocaust, az indonézek szinte csak ezeket tolják magukba némi finomított cukorral egyetemben és nem sok elhízott arcot lehet találni. (Mondjuk a nők egy bizonyos kor után iszonyatosan tésztaképűek lesznek, de szerintem ez nem ezen múlik.) Szóval gondoltam, majd a gyümölcsökkel beviszek egy adag vitamint és akkor majd jó lesz nekem - ettem egy negyed "görögdinnyét", kígyóbőr-gyümölcsöt (snakeskin vagy sirsak néven fut), sárkánygyümölcsöt (dragonfruit) [A sirsak vagy kígyóbőr egész jó, de nem tudom beazonosítani az ízét - talán valahol a szamóca/földieper és a körte környékén van. A dragonfruit viszont minden energiáját a külsőségekre fordítja, íze semmi.] Akciós volt a narancslé, szóval az is jött. És a napi aztak.: találtam csirkehús-esszenciát! Azon azért megütköztem. Kisüveges változat, az indonéz kétdekás a csirkelé...

A mai program a karimunjawai kirándulásra felkészülés - mert kikötötték, hogy nézzünk utána -, elolvasok vagy 6 Jakarta Globe-ot, próbálok folyamatos zenét és/vagy rádiót generálni magam köré és "élvezem" a 33 fokot a szobában és az átmelegedő falakat. Ha végeztem ezzel, akkor pedig - minő meglepetés - olvasok egy kicsit saját szórakozásomra, este pedig lehet, hogy elmotorozgatok kicsit a környéken, vagy csak megveszem a napi élelmet és esetleg iszom egy sört. Ha meg nagyon jól sikerül a nap, akkor írok is valamit, mert érlelődik bennem néhány téma, de idő és kedv/ihlet hiányában ez nem olyan egyszerű. Pesten valahogy ingergazdagabb a környezet és ott jobban tudtam dolgozni, mint itt. (De azért nem kell nagyon sajnálni engem.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.