Eddigi életem során 4 db japánnal találkoztam - ebből kettő próba-japán volt, kettő pedig eredeti. Most az utóbbiakról lesz szó, mert az első kettő minden hisztije ellenére is menthető.

Elmondok egy mesebeli történetet egy fiúról és a barátairól, akik elkövették azt a hibát, hogy a szabadidejük szervezését japánokra bízták. Jött a hír, hogy 18h-kor összegyűlnek a nemzetközi diákok a városban egy kis közösségi léthez. Ők is továbbadták a hírt, mert gondolták, találkozhatnak az ismerőseikkel és személyesen mégis könnyebb megbeszélni a függőben lévő ügyeiket. Elérkezett az idő, elindultak húszperces sétájukra a Nemzetközi Iroda elé. Időben érkeztek, de senki sehol. Jól van, gondolták, nők is meg ázsiaiak is, nem kapkodják el a dolgot. Fél óra után főhősünk felhívta telefonon a "szervező"-ként ismert japán leányt és megkérdezte, mi a fetva? - Jaaa, hát én ezt nem értem. - szólt a leány. Főhősünk elmagyarázta címszavakban. Óóóóóó...ááááá... nemértem. Jó, átadta a japán lányt a japán fiúnak, anyanyelven hátha megérti, mit akarunk. Egy 7 perces beszélgetés után még mindig nem tudtunk meg semmit, szóval a főhős szólt, hogy ugyan már, kedves japán fiú, gondolj már az akksira meg a telefonszámlára és kérdezd már meg, ami miatt átadtuk neked a telefont.

Rövid időn belül kiviláglott, hogy japán lányunk úgy vélte, hogy mivel a nemzetközisek nem mentek el érte, ezért nem lesz semmi és ő leragat ezen a ponton. Az, hogy küldene a fiúknak egy sms-t, hogy figyu már faszjankók, nem megyünk... na ez nem jutott el agyának döntéshozó központjába. És állítása szerint a lányok sem mennek sehova. De ő azért elnéz ide hozzánk, menjünk be együtt. Félsiker, gondolták főhőseink, de jól van, gyere. Igaz, hogy már vagy egy órája el kellett volna indulniuk, de vártak türelmesen. Megérkezett a lány és nézett rájuk vágott bociszemekkkel, hogy "na?". Némi szórakozás után megegyeztünk, hogy fogjunk egy taxit és gyerünk, mert a többiek közben mégis lementek a központba. Ffffffuuuuuuuu.... A taxirendelést is sikerült japánéknak elszúrni, így végül elindultunk gyalog ki az egyetemről, hogy majd útközben fogunk egyet. Végül sikerült, hölgyet beraktuk előre, hogy mesélje el a fazonnak, hova megyünk aztán uccu neki. Elvileg egy közeli Carrefourba akartunk menni bevásárolni és árakat összehasonlítani.

Ebből inkább az lett, hogy levitetett minket a lány a központ egy ismeretlen helyére, ahol szintén van Carrefour és közölték, hogy akkor ők most elmennek egy másik plázába nélkülünk. A főhősünk már sokkal korábban sem mosolygott már ezen, de itt kifejezetten eldurrant az agya. Társával együtt végignézték a kínálatot és az árszínvonalat, majd közösen úgy döntöttek, hagyják mára az egészet és elindulnak haza, mert kicsit sok a nejlonszatyor a társánál.

Visszafelé úton érkezett egy sms a nemzetközisektől, hogy "Merre járnak, mert ők bent várnak a központban és mennének szórakozni." Ezen a ponton főhősünk agya végleg lebaszta az ékszíjjat, de azért piszkosul igyekezett kultúrember maradni. Nem elég, hogy le kellett mondania mindenkinek a programot, akihez előzőleg eljuttatta, de még az is kiderült, hogy egy átverés miatt nem is mondott nekik igazat.

A városból visszatérve hőseink szállása előtt derült ki, hogy japán barátjuk magával vitte a lakatkulcsot, így éjjel képtelenek bejutni a szállásukra. Telefonáltak a japán lánynak - mert ő jobban ért angolul -, hogy most azonnal induljon vissza a srác, mert szituáció van. (21h tájékán ez nem tűnt túl nagy kérésnek.) A lány nem értette, ezért leírták neki sms-ben. Alig 40 perc után jött a válasz, hogy indulnak. Főhőseink ezidő alatt egy közeli Kar padján húzták meg magukat és csöndesen beszélgetve itták zacskós-piros fantájukat és kortyolgatták enyhén meleg Bintang kisdobozos sörüket.

A japán fiatalember megérkezett és közölte, hogy nagyon sajnálja. Ez főhősünket nem hatotta meg, de csak annyit mondott, hogy soha többet ne próbálja ezt újra eljátszani vele. Aztán elmagyarázta, hogy mit jelent a "soha többet", mert a japán nem értette. Az este további részében még történtek kisebb-nagyobb nehézségek, de igyekeztek gyorsan befejezni már ezt a napot, mert bőven elégnek tűnt.

A történetben a legjobb rész az volt főhősünk számára, hogy végre az otthoni szintre tisztult fel a vizelete.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.