Üdv megint!

Az elmúlt napokban főként a lakásügyeinket próbáltuk rendezni, a mi vonalunkon kevés sikerrel.

A Nemzetközi Irodának van egy katalógusa a campusok közelében található szállásokról, amikből lehet válaogatni. Mi hármat néztünk ki, egyik sem az olcsóbb kategóriából való, lévén már majd egy hónapja megy a tanítás és az összes jó helyet elfoglalták... meg ezeket is. Lementünk taxival (30.000 rúpia körüli összeg, 30 perc, kb. 12 km) hárman fiúk meg Yuka, a japán leányzó. Őrá főleg azért volt szükség, mert beszél indonézül és mégiscsak csoporttársunk, meg kéne ismerkedni vele.

Nagyjából 10 perc alatt kiviláglott, hogy itt sehol nem fogunk lakni; egyrészről mert ez főleg nőknek való környék, másrészről a környékben tökig foglalt minden. Máshol talán lehetne kapni, de Andy mindenáron egy bizonyos kerületben akar lakást, mert attól északra beszaratták, hogy a most kezdődő esős évszakban ott áradások vannak és hajjaj. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez azt jelenti, hogy az utcákon áll a víz bokáig és nem azt, hogy New Orleans 2.0 lesz reggelre a szobája. Elég hajthatatlan volt, de gyorsan abbafejeztük a diskurzust és inkább mentünk kajálni egyet. Mivel Yuka, a japán lány tényleg sokat segített a tolmácsolással (még úgy is, hogy baromi lassan sétál - szó szerint bandukol a 35 fokban), így meghívtuk kajálni őket. Ez anyagilag komoly érvágás volt, Andyvel fejenként fizettünk vagy 600 Ft-ot négyünk ebédjéért. :)

Ezután jött a következő napirendi pont: tükröt kéne venni, mert hogy az nincs a lakásban. Elindultunk a Mata Hari Plázába, ami nem a hírhedt kémnőről lett elnevezve - szó szerinti fordításban Napsugár Plázát jelent. Odafelé menet pedig belebotlottunk a "Living Plaza"-ba, ahol elvileg csak lakberendezési dolgokat árulnak vagy 4 kis emeleten. A kisebb javításokhoz és szerelésekhez lehetett itt jó dolgokat találni és jött az első meglepetés: az árúház földszintjén került bemutatásra egy idős bácsinak egy mini-quad, amit az egyik eladó brummogtatott ott nagy lelkesedéssel. Benzinmotoros quad működtetése zárt térben. Hmmm....

Borotválkozó- vagy sminktükröt természetesen nem találtunk, de legalább másfél métereseket igen. Nem vettük meg. Aztán az elkövetkezendő pár órát plázázással töltöttük, amihez úgy néz ki, a japók nagyon értenek. Én tipródtam egy sort, de aztán gondoltam, ha már itt vagyunk, tegyük hasznossá a helyet. Elkezdtem inni annyit, amennyit csak belémfért. Egyrészről itt az ital nem túl drága (nekünk), úgyhogy 6 óra alatt lehúztam 2 liter folyadékot, de nem igazán javított a helyzeten. Egészségügyi problémáim ugyan nincsenek, de azért nem olyan tiszta a helyzet, mint otthon.

Megpróbáltam továbbá megfejteni Yuka arcjátékát és testbeszédét, de kevés sikerrel. Ők jót röhögtek indőnként rajtam, hogy próbálom kitalálni a leányzó gondolatait, ő meg nemtom, mennyire érezte ezt jónak vagy rossznak. Azt azért gyorsan tisztáztuk, hogy nem akarom megbántani, csak elég fura nekem ez az állandó... szégyenlős kéretésük és hogy nem tudom kitalálni, mi jár a fejében. 3 lehetséges variációm volt, de nem sikerült belőni, melyik a helyes. (Mint a mellékelt ábra mutatja, szenvedtem de cefetül. Nem való nekem ez a plázázás.)

Andyvel megalkottunk egy új szót: bule'd. Ezt arra használjuk, amikor csupán a bőrszínünk miatt átvernek a helyiek. Az ő bőre elég sötét, szóval neki ezzel kevesebb gondja van, velem többször előfordul. Pl. ketten kétféle kaját kérünk, kiadnak két olcsót és felszámolnak két drágát. Nagyjából 100 forintot ha bukom ezen és nem sűrűn fordul elő, de maga a dolog idegesít - viszont nem tudok vele mit csinálni, mert egyszerűen nem beszélünk közös nyelvet ahhoz, hogy érdemeben reklamálni tudjak. Ezen sürgősen változtatni kell.

Este még kajáltunk egyet a McDonaldsban, gondoltuk, megnézzük itt milyen és ha már úgyis végigplázáztuk a napot, ez jó befejezés lehet. Találtunk egy üzletet, ahol lehetett mindenféle kis apróságot venni viszonylag jó áron, én egy övet és egy zseblámpa-készletet néztem ki (tölthető Police lámpa, stb.). Végül hazamásztunk taxival, én átvettem a frissen mosott-vasalt ruháimat (2kg ruha kezelése került 167 forintba) és ledöbbentem. Olyan jó illata van és olyan szépen megcsinálták, hogy a srácokkal rájártunk este szipuzni - biztos telenyomták öblítővel, de tényleg borzasztóan jó. Yosuke, a japán srác megtanulta használni a helyi mosógépet, de valszeg nem fogjuk használni, ha ilyen olcsón végeznek itt mindent. (Öltönybélést viszont nem tudnak szépen vasalni, de az ingek-gatyák-pólók tényleg pengék.)

Végül többszöri sms- és e-mail-váltás után a többi darmasiswától megtudtuk, hogy az egyetem közelében, de távol a városközponttól még vannak szabad lakások, amiket ki lehetne venni. Most tipródunk erősen, mert ezek a szállások jóval olcsóbbak de ezekhez muszáj motort venni, mert máshogy nagyon nehéz közlekedni - motort viszont amúgy szereznem kéne, egyrészt mert jó érzés vezetni, másrészt pedig itt nem lehet gyalogolni a távolságok és a járda hiánya miatt. A mostani szállásunk gyalog olyan 20 percre van az oktatási épülettől, míg ha emlékeztek, ennyi idő alatt motorral majdnem egészen a központig be lehet érni. A benzinár 4500 rúpia / liter, ezért a pénzért jutnék el tömegközlekedéssel 1x az egyetemről a campuson kívüli otthonomig kb. (1 liter benyával pedig el lehet motorozgatni egy ideig.) A motor és a lakás viszont nagy kezdeti beruházás, kb. 2x8 millió rúpia - DE megvan az az előnye, hogy utána nem kell lakbért fizetni és a motort az év végén a tulaj visszavásárolhatja 6 millióért. Ezzel a variácóval kb. 55.000 forintért van egy motorom egy évig, ami azt hiszem, jó bérleti díj. Szóval mint mondtam, tipródunk.

Éjjel aztán mindenkinek nehezen ment az elalvás, én főleg skypeoltam a nagyszülőkkel meg az otthoniakkal; realizáltam, hogy azt a havi 150 percet azért nem árt beosztani és nagyjából elintéztem a netes dolgaimat. Nagyobb baj, hogy nem haladok a Foreign Affairs-szel, de ez hátha később változik majd, most túl sok dolgot kell(ene) egyszerre intézni és az indo "Insallah" mentalitás ellenáll. Ma, ha minden jól megy, visszamegyünk a központba egy nem-hivatalos nemzetközis diákok által szervezett találkára. Könnyebb egy picit együtt szerveződni, mint külön-külön keresgélni. Meglátjuk, milyen lesz.

Újdonságként még annyi, hogy elkezdtem visszaépíteni magam a börtönkondi megkezdett szintjeire, most mind a hely, mind az idő elég alkalmas rá. Terveim szerint olyan 2-3 hét alatt eljutok a régi szintre, de a karjaim nagyon sokat gyengültek a régihez képest. A lábam és a hasizmom maradt a régi, ez mondjuk jó. Dóri kamerán keresztül úgy látta, fogytam is - ez nem lehetetlen, de szerintem csak víz ment ki, nem zsír épült le.

Többen nehezen tudták elképzelni, hogy néz ki ez a fürdőszoba (mandi) itt. Hát így:

Néhány további kép és videó pedig az alábbi linken elérhető: http://www.4shared.com/folder/V7A6HppY/Indonzia.html

Üdv!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.