A tegnap este valahogy úgy végződött, hogy előfizettem egy vonalas Skype-csomagra egy évre előre és beszéltem Dórival egy kicsit, de nem mondom, hogy nem szakadozott szanaszét a vonal.

Találtunk ugyanis egy helyet, ahol éjjel is van wifi, egész élvezhető sebességgel, ha nem használják sokan. Ez addig volt jó, amíg a helyi fiatalság nagy része is ott ücsörgött és volt elosztójuk, mert utána elég gyorsan leszívta az energiát a telepről a gép. Ja igen, természetesen vagy hat gépet működtettünk egy konnektorról, de ez úgy látszott, nem érdekel senkit. (Megjegyzés: kell vennem egy elosztót, elég könnyen megszerezhető "keményvaluta" éjjel és a wifi közelében.)

Ja igen, estétől van indonéz számom is, bár nem hiszem, hogy ez otthon bárkit is érdekelne. Kemény 6000 rúpia volt a SIM kártya (50 eurocent), ezt akartam még megfejelni 15000 rúpiányi kredittel, de hát ezt sem sikerült zökkenőmentesen megoldaniuk indo barátaimnak. Kb. fél órás szőrözés után közölték, hogy hát teli a hálózat, nem jön a visszajelző sms, de ha 1-2 órán belül sem jeleznek vissza, holnap visszajöhetek reklamálni. Ez végül elmaradt, mert ma fontosabb dolgom is volt, mint velük ökörködni, plusz 10000 valahogy jóváírodott a kártyámra. A maradékot holnap, azaz szerdán készülök bevasalni rajtuk.

Ma reggel viszont jött a vicces rész, ugyanis éjjel megcsípett 2-3 szúnyog, így a müezzin éneke alatt én szunyira vadásztam. Kettő meg is lett tökig teleszívva, egy még most is látszódik a falon. Délután szétkaptam a harmadikat is, az is tele volt. 9 órára jelenésünk volt a nemzetközi irodában, ahonnan a többiek tökölődése miatt késtünk (európai mérce szerint), de szerintük pont akkor volt kilenc. Az meg, hogy mindenki ott volt már, nem számít. Megkaptuk a fejtágítást, néhány lényeges infó: - kezdés jövő héten hétfőn - pénzosztás minden hónap 10.-éjén, az első hónapban (is?) kis csúszással. - 10 hónap tanulás lesz, havi 1 hétnyi tanítást lehet hiányozni és van 2 hónap utazni/nyaralni. - valszeg csak heti két napot kell tanulni, amit jópáran keveselltünk, remélhetőleg sikerült feltornásznunk kicsit. Nagy szükségünk lenne rá, mert iszonyat nehéz a helyiekkel indonéz szavak nélkül kommunikálni.

Eztán jött az érdekes rész: mindenki kapott magának egy helyi "testvért" a diákok közül, akik elég jól beszéltek angolul és akik levittek minket (végre!!!) a belvárosba kicsit. Én - valszeg a bemutatkozásom és a jogi érdeklődés miatt - egy Rambu nevű jogászlány által lettem kiválasztva, aki valszeg kelet-timori. Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy rajzolni sem lehetett volna jobbat ezeknél a tulajdonságainál. :)

Aztán jött a másik meglepi: kezembe nyomott egy bukósisakot meg egy kulcsot és megkérdezte, tudok-e motort vezetni. Mondtam, hogy tudok, bármilyen fajtát, de látta-e kint a forgalmat és van-e sejtése róla, hogy én mihez vagyok szokva. Rambu (ez amúgy konkrétan "közlekedési lámpá"-t jelent) közölte, hogy ő viszont nem tud vezetni, jogosítványt nem kérnek tőlem, úgyhogy ne izguljak. Na bazdmeg - gondoltam -, sose halok meg, ha nem mászom bele az öten-egy-sávban ázsiai motorosforgalomba. Oké, mondtam, de a motor automata vagy váltani kell? Hát, ők itt automatának hívják, de váltani kell. Azt meg hogy? Gyere, megmutatom a gépet.

Képzeljetek el egy kétszemélyes robogót (ázsiai méretben, naná!), lecsömpülő visszapillantók és kuplung nélkül, de váltóval. 4 sebesség - amúgy elég jól tolja a kicsike, közel kétszáz kiló súllyal is vette az emelkedőket -, egy fék, két utas, egy törött plexi volt az induláskor és ez így is maradt.

VEZETTEM MOTORT ÁZSIÁBAN! NÉGY EGÉSZ ÓRÁN ÁT!

Ezúton szeretnék megemlékezni kiváló gépjármű-oktatómról, Szűcs úrról, aki megtanított arra, hogy nem feltétlen az az érdekes vezetésnél, ami pont előttem van, hanem a folyamatos pásztázás és a helyzettudatosság. Ennek és a Tolnai doktorral való közös motorozásoknak hála tök simán vettem a helyi viszonyokat (pedig szerintem a kétmillió lakosból legalább félmillió állandóan úton van. Komolyan, még az egyetemen is motorral járnak, 10 percnyi sétára is). Az elején Rambu egy kicsit meg volt illetődve, de amikor beértünk a központba (Simpang Lima) és végig a helyi vezetőnk nyomában maradtunk azt mondta, hogy tök jól vezetek és nem fél mögöttem. Nem akartam mondani, hogy legalább egy valaki így van ezzel kettőnk közül. :) De nap végére én is megnyugodtam, ő meg egyenesen dalolászott valamit mögöttem - nem igazán hallottam, de angolul volt és valami utazással kapcsolatos. Nekem meg kurva jó érzés volt

A mai nap beszereztünk még 1-1 mobilnetet is Andyvel, mert az állandó wifi vadászat unalmassá vált, plusz az ígéret szerint ez 3.1 Mbit-tel hasítana. A speedtest.net szerint meg 0.22-vel, 119 msec-es ping-gel. (Segítek, az se nem gyors, se nem jó.)

Ennyit mára, most kiélvezem a lassú, de legalább létező netet a szobámból. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.