Üdvözlök mindenkit!

10 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok csinálni.

5 évvel ezelőtt egyszer megpróbáltam - "mi bajom lehet belőle?!" -, de nagyjából az első bekezdés felénél eluntam a szórakozást és abbahagytam. Maradt a papír és a toll, meg főként az e-mailek archiválása.

Most úgy néz ki, megérett a helyzet a blogírásra. De szándékom szerint az e-napló kifejezés jobban fogja fedni a tartalmat. A felület azért nyilvános, mert ha lehet, nem mondanám el sokszor újra ezeket a dolgokat.

Maradjunk még egy kicsit a formánál. Törekedni fogok a normális, irodalmi kifejezésmódra - viszont nem fogok finomkodó szavakat használni, ha a helyzet nem igényli őket. Jaroslav Hašek így ír erről a "Švejk belép a világháborúba" c. művének "Utószó "A hátországban" című első részhez" oldalain:

"Az élet nem illemtani iskola.

Mindenki úgy beszél, ahogy tud. Dr. Guth szertartásmester úr másképpen beszél, mint Palivec vendéglős a "Kehely"-ben, és ez a regény nem akar szalon-nemesítő segédeszköz lenni, sem pedig illemkódex, amelyből ki-ki megtanulhatja, hogy milyen kifejezések használhatók a jó társaságban. Ez a könyv egy meghatározott korszak történelmi képe.

Ha esetleg valamilyen erősebb kifejezést kellene használnom, amely valóban elhangzott, habozás nélkül vissza fogom adni, pontosan úgy, ahogyan elhangzott. A körülírást vagy a ki-pontozást a legostobább képmutatásnak tartom. Ilyen szavakat még a parlamentekben is használnak.

Helyesen mondotta valaki, hogy a jól nevelt ember mindent elolvashat. Olyasmin, ami természetes, csak a legdisznóbb fráterek és a rafinált trágárok botránkoznak meg, akik alávaló álszentségükben nem nézik a tartalmat, és dühödten vetik rá magukat egyes szavakra.

Évekkel ezelőtt olvastam egy novella kritikáját, amely felháborodottan megrótta a szerzőt, amiért ilyeneket írt: "Kifújta és megtörölte az orrát." Állítólag megsértette ezzel mindazt, ami esztétikus, ami magasztos, amit a nemzet az irodalomtól vár.

Ez csak egy kis példa arra, hogy milyen nagy az isten állatkertje.

Az olyan emberek, akik megbotránkoznak egy erős kifejezésen, gyáva kutyák, mert elképednek a való élettől, és éppen az ilyen gyönge emberek ártanak a legtöbbet a kultúrának és a jellemnek is. Ezek túlérzékeny babák gyülekezetévé nevelnék a nemzetet, egy olyasféle álkultúra önfertőzőivé, amilyet Szent Alajos képviselt, róla ugyanis azt írja Eustachius barát, hogy amikor Szent Alajos meghallotta, hogy egy férfi nagy zajjal kiereszti a szeleit, mindjárt sírva fakadt, és csak egy imától vigasztalódott meg.

Az ilyen emberek nyilvánosan felháborodnak, de roppant előszeretettel járnak a nyilvános árnyékszékekre, hogy elolvassák a falakon látható illetlen feliratokat.

Mikor néhány erős kifejezést használtam könyvemben, azt állapítottam meg futólag, hogy az emberek hogyan beszélnek a valóságban.

Palivec vendéglőstől nem kívánhatjuk, hogy olyan finoman beszéljen, mint Laudová asszony, dr. Guth, Olga Fastrová, és még egy sor más, akik a legszívesebben az egész Csehszlovák köztársaságot egy nagy parkettes szalonná változtatnák, melyben mindenki frakkosan-kesztyűsen járna, választékosan beszélne, és ápolná a szalonok kifinomult erkölcsét, amelynek leple alatt éppen a szalonok arszlánjai űzik a legfeslettebb és legkicsapongóbb életet."

Kezdésnek elég talán ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.